Dilettáns

Ez most egy amolyan vallomásféle. Nem szabadna történelmet tanulnom, mert fáj. Nem vagyok objektív, szemlélődő tudós típus. Hogy is lehetnék, amikor a száraz tények és üres szavak mögött olyan dolgok vannak, amiknek ereje van. A számok mögött hallom a megkínzott Erin sikolyát, látom az egyenes derekú déliek csatasorait, és még ezer más érzés verődik át rajtam, mint Szent Sebestyénen a nyilak. A titokzatos északnyugati irányú húzás valójában vér és dal ötvözete.
És néha bizony fáj, mint a fene. De valahogy jólesően fáj. Furcsa. Néha még humort is találok ezekben a dolgokban. Az egyik ilyen vicces epizódról festettem a magam amatőr stílusában egy akvarellt. Na ugyan milyen esemény lehet ez? ;)