Basszus

Nem hiszem, hogy az embert az értelmetlen tevékenységek teszik emberré, mint a takarítás, a mosás, vagy a panaszkodás. Ha naponta kétszer cserélteted le a zoknidat a rabszolgáddal, azzal nem vagy több, nem vagy jobb, még csak tovább sem élsz. Sőt, még akkor sem, ha mindeközben számon tartod, melyik sztár melyiknek a felesége.

Igazából fogalmam nincs, hogy mi teszi az embert emberré. De ha csak ennyi, akkor nem akarok az lenni.

Ezt pont egy olyan kirándulás erősítette meg, ahol majdnem emberszámba vettek. Azért "majdnem", mert igazából megint a munkáról szólt a dolog, ráadásul egy olyan projektről, ami miatt valószínűleg módosítanom kellene azt a tervet, miszerint júniusban hazamegyek. Ez pedig több okból is kínos lenne.

Hogy a fenébe keveredtem ebbe a helyzetbe már megint?

Megint retró

Ki vagyok rúgva fércbúkról, úgyhogy van időm a régi versek között molyolni. Találtam is egyet, ami többé-kevésbé jó, 2013-ból.

Mindennap egy újabb
banális tragédia;
összeveszik rajtad
az édes és a mostoha -
te meg elméleteket gyártasz,
hogy melyik melyik, te ostoba...
De a nap még mindig süt,
míg kiég a fű és a bélyeg
rászárad a borítékra,
amiben fel van adva a lényeg.
Hogy honnan halál és meddig élet,
azt élve meg nem érted.
Denn unser Hirnen sind zu klein -
wir wollen keine Menschen sein...
Fogj egy újabb flaskát a kézbe,
a vizecske megnyugtat, ó!
Csak a róka vissza ne kérdje:
no de hol a tavalyi hó?!

Ajánlás
Nyelvi leleménnyel ékes hölgyemény,
földi létnek látszó csalfa lányregény...
Lám, virágzó kéjjel húztad a ravaszt -
vad álmod volt éjjel, de hoppon maradsz!
De jó, hogy nem hallok felőle -
pokolban égjen a csaló -
a levesben víz lett belőle:
no hát, itt a tavalyi hó!