Ki vagyok rúgva fércbúkról, úgyhogy van időm a régi versek között molyolni. Találtam is egyet, ami többé-kevésbé jó, 2013-ból.
Mindennap egy újabb
banális tragédia;
összeveszik rajtad
az édes és a mostoha -
te meg elméleteket gyártasz,
hogy melyik melyik, te ostoba...
De a nap még mindig süt,
míg kiég a fű és a bélyeg
rászárad a borítékra,
amiben fel van adva a lényeg.
Hogy honnan halál és meddig élet,
azt élve meg nem érted.
Denn unser Hirnen sind zu klein -
wir wollen keine Menschen sein...
Fogj egy újabb flaskát a kézbe,
a vizecske megnyugtat, ó!
Csak a róka vissza ne kérdje:
no de hol a tavalyi hó?!
Ajánlás
Nyelvi leleménnyel ékes hölgyemény,
földi létnek látszó csalfa lányregény...
Lám, virágzó kéjjel húztad a ravaszt -
vad álmod volt éjjel, de hoppon maradsz!
De jó, hogy nem hallok felőle -
pokolban égjen a csaló -
a levesben víz lett belőle:
no hát, itt a tavalyi hó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése