Miért vannak hősök, ha nincsenek?

Ez itt Sting. Ő az egyik alterkarakterem, vagy ha úgy tetszik self-insert, vagy Mary Sue típusú karakterem. Balra látható vizuális megjelenési formája a HeroMachine nevű "öltöztetőbaba" programmal készült, ami itt található. A "pizsama" azért van rajta, mert elítélt volt. Ki is végezték, csakhogy a halálközeli élmény olyan szunnyadó mutáció működését indította be nála, amitől nemcsak halhatatlan lett, de szinte minden organizmusra erősen mérgező lett a vére, és regenerációs képessége segítségével hegyes, éles csontszilánkokat tud leválasztani az alkarcsontjairól, majd azokat miniatűr nyilakként kilőni, áldozata testébe juttatva a mérget. Különben egy rendes fickó; a felesége rendőri korrupció áldozata lett (konkrétan megerőszakolták), mire ő nekiállt levadászni a korrupt rendőröket, így került börtönbe, majd végül kivégzőasztalra. Aztán pedig szabadúszó szuperhős lett belőle. Tulajdonképpen azt testesíti meg, ami lenni szeretnék: a félelem hiányzik belőle, ezért szembe mer szállni a "rendszerrel" és az igazságtalan igazságszolgáltatással; a képességei pedig alkalmassá teszik arra, hogy ezt hatékonyan művelje. Büszkén viseli a rabruhát, ezzel is jelezve, hogy őt nem lehet korlátozni, irányítani, ő szabad ember marad akkor is, ha rácsok veszik körül, míg a többiek akkor sem azok, ha a külvilágban mászkálnak. Igen, picit Crow III utánérzés, nem véletlen az egyik kedvenc filmem. Azonban a Holló alapgondolata (meg a hollywoodi íratlan szabályok) miatt a filmben boldog végkifejlet van, itt meg...hát, az elég nehéz lenne, a főszereplő biológiai halhatatlansága miatt. Persze lehet, hogy majd vulkánba ugrik, vagy valami, de egyelőre a feleségére vigyáz, amíg az meg nem hal akár természetes, akár önkéntes úton. Többször hozta ki elmegyógyintézetből, stb., durva helyekről.

Ezt most igazán nem is tudom, miért blogoltam ki. Egyszerűen csak tetszik ez a srác, és jó lenne, ha a való életben is léteznének hozzá hasonlók. Persze vannak, akik megközelítik ezt a szintet (pl. McVeigh, Chris Dorner, ABB, akár még Snowden is, ha eltekintünk az erőszakmentességétől), de ők nyilván mind halandók és bukásra vannak ítélve valamilyen módon. Ami már önmagában is érdekes - végülis a szuperhősöket pont azért találjuk ki, mert mi magunk nem tudunk azok lenni. Akkor viszont minek pazarolni az energiát arra, hogy vágyunk rá? Talán mert paradox módon maga a képzelet, ami a vágyat létrehozta, képes egyben enyhíteni is a kínt - még ha időlegesen is -, amit a képzelet és a valóság közti távolság (amit vágyként élünk meg) okoz? (Ld. még: eszképizmus. Tolkien pl. bevallottan a háború valósága előli elzárkózás eszközeként írta meg a teljes LotR-univerzumot.)

Ilyenekkel ütöm el az időt, amíg felkészülök.
Furcsa dolog az ember.