Az utóbbi napokban elég sokszor fenyegetett a veszély, hogy hiába dolgoztam az elmúlt hónapban. Épp fejezem befele egy 500+ oldalas könyv fordítását, és felmerül pár családi és szakmai gond is. Ezeket nem részletezem, a szokásos faszság. Viszont.
Erről a káoszról eszembe jutott, hogy mi is volt a gond gyerekkoromtól kezdve végig. Az, hogy ha azt érezteted egy gyerekkel, hogy hiába dolgozott, az kurvára tud fájni. Ez most az összes szülőnek és tanárnak szól odakint. Amikor az emberpalánta órákat dolgozott egy középkori vesztőhelymodellen harmadikban, akkor ne küldd pszichológushoz és fenyegesd eltanácsolással, hanem értékeld a munkáját. Amikor elsőben segítőkész akar lenni, és elmagyarázza, hogy készül a gyerek, akkor ne megbotránkozz, hanem örülj, hogy mennyi mindent tud és ezt a tudást jóra akarja használni. Amikor tizedikben először hall a Gay-Straight Alliance fogalmáról (ez egy olyan szakkörféleség, ahol meleg és heteró fiatalok együtt vannak és az előbbiek megismertetik az utóbbiakkal azt, hogy milyen melegnek lenni, és tévhiteket oszlatnak, az utóbbiak meg kérdeznek, visszajeleznek, barátkoznak, stb.), és azonnal importálni akarja, akkor ne tiltsd be, hanem segíts a szervezésben. Mert a hivatásodnak pontosan ez lenne a lényege. Ez lenne az értelme annak, hogy gyerekekkel foglalkozol. Kivéve persze, ha direkt tönkre akarod vágni az embert egy életre. (Ebben az esetben viszont a kurva anyád.)
Nagyon nem mindegy, hogy az ember erőfeszítéseire eredmény, vagy elutasítás érkezik. Sokkal többet elérhettem volna, ha nem vágnak alám. Egyrészt tizenévesen sikerült magamnak is elhinnem, hogy nem sokra viszem (pedig még így is többre vittem, mint ahogy számítottak rá), másrészt meg egy csomó mindent utólag kellett elsajátítanom, rengeteg extra energia, idő, és bizonyos esetekben pénz árán (pl. matematikai alapképességek, amiket igenis meg tud tanulni egy DC-s is bazmeg, csak nem olyan módszerrel, mint a többiek). Pár dologról teljesen le is késtem (patológusi karrier...*sóhaj*), és mindezt azért, mert buta emberek tanítottak, plusz volt egy anyám, aki nagyon nem volt Eustacia Cutler, inkább behódolt nekik, elhitte, hogy a lánya egy kudarchalmaz, és megpróbált azt is csinálni belőle. (Még három éve is ezen munkálkodott, sőt, még most is fennáll a lehetősége, hogy bekavar valamit.)
Úgyhogy bassza meg a rendszer!
