De az bizony igaz, hogy a black metal egy különleges valami. Maga a zene is elég nehezen érthető az átlagember számára (amire az is következtetni enged, hogy pl. Wagnert metál- és főleg BM-körökben is nagyra tartják, holott sokak szerint szintén "nehéz" és "érthetetlen"). A filozófiai mélységek viszont, amik felmerülnek a műfaj jobbjainak nyilatkozataiban, tetteiben, és egyéb megnyilvánulásaiban, messze túlhaladják a "tinikulturális faszság" kategóriát. Persze nem a rajongók tömegeiről beszélek (BM téren is vannak divatmajmok és műfajelitisták most már nagy számban), de érdekes kutatás lenne pl. IQ és egyéb hasonló antropometriai jellemzők vizsgálatával megnézni, hogy a black metal hallgatói és művelői, valamint a "többiek" között van-e valamiféle szignifikáns különbség, illetve honnan született ez a zenei és gondolkodásbeli irányzat, miből táplálkozik, és hova tart.
A keresztény értékek radikális átértékelésétől a pogány gyökereken át az emberellenes, természetközpontú (sőt, kozmoszközpontú, ld. pl. Darkspace, Carcharoth) szemléletig minden megjelenik ebben a műfajban, ami mindennapi életünk során "tabunak", vagy "túl soknak" számítana. Mindez időnként olyan bődületes kreativitással nyakon öntve, még a merev korlátok közé szorított esztétika ellenére is (vagy talán éppen azért? ld. Dawkins és a kaleidoszkópembriológia), hogy szinte elkerülhetetlenül inspirációt vált ki. Nyilván nem azt a fajta inspirációt, amiből "rózsaszín nyulak ugrálnak a mezőn" típusú idillikus képek születnek, inkább talán olyasmit, mint amiből az Ozymandias vagy Az Usher-Ház vége. Nem véletlenül két "kötelezőt" említek (okés, csak az egyetemen voltak konkrétan kötelezők, de az is számít). A boldogságtól csöpögő rózsaszín nyulakból ritkán lesz időtálló érték. Az ember igazi természete a szenvedés, és az ennek ellenére folyamatos szabadságkeresés, akár még több szenvedés árán is. Maga a szabadság mint fogalom rengetegféleképp értelmezhető - a szubmisszív személyiség számára azt jelentheti, hogy felszabadul a döntések súlya alól, van egy Mestere, aki birtokolja és irányítja; a lázadó személyiség számára épp ellenkezőleg, a korlátlanságot jelenti; a konzervatív számára azt, hogy megszabadul az "alternatív" elemektől, és nyugodtan élhet egy monokultúrában, nem kell tudomást vennie más szempontokról; a filozófus számára a halált, a világtól való megszabadulást.... és így tovább oldalakon keresztül.
Elmélkedjünk egy jót arról, mit jelent számunkra a szabadság, a létezés, az ember mivoltunk (esetleg az emberiségen való kívülállásunk), és miért... néhány egészen belevaló black metal-szám segítségével.
Egy kis műfajtörténeti trivia: az utolsót, a Life Eternalt az a Per Yngve "Dead" Ohlin írta, ami nem sokkal később öngyilkos lett. A mai világban, ahol szinte fóbiásan fél mindenki a haláltól, és irtózik még a gondolattól is, hogy el kéne fogadnia (ami elég abszurd, ha belegondolunk, hogy amúgy is mindenkivel megtörténik, kivételezés nincs), ez a bátor kevesek közé emeli, valamint bizonyítja, hogy ebben a műfajban azért vannak, akik nem csak prédikálnak és színészkednek, hanem (ahogy az angol mondja) "odateszik a pénzüket, ahol a szájuk van".
És igen, az egy Mandelbrot-fraktál az Anaal Nathrakh borítón. Ha már a műveltségnél tartunk :) A hozzám hasonló matematikai antitalentumoknak meg kell elégedniük azzal, hogy a számokból valami vizuális csoda bontakozik ki a hozzáértők és számítógépeik kezében - valahogy így:
Engem speciel az indiai mandalákra emlékeztet, amit egyes meditációs iskolák arra használnak, hogy a bonyolult formákat bámulva intuitív felismerésekre jussanak. Pont India volt az a hely is, ahol az első (máig fennmaradt) vallási/filozófiai rendszerek keletkeztek, bizonyos dolgokban a Nyugatot ezredévekkel megelőzve - pl. az egyistenhithez, sőt, egyesek szerint az istenség mint olyan emberalkotta mivoltának felismeréséhez is ők jutottak el először, azzal, hogy kijelentették, minden istenük csak valami központi entitás egyik arca, megtestesülése (szanszrkitül avatar - nem áll messze a modern számítógépes nyelvhasználat avatárfogalmától, csak ott ugye hús-vér emberek virtuális énjeiről van szó). Ez pedig már nem áll messze attól, amit pontosan a black metal hatására kezdtem el (nyilvánvalóan nem elsőként és nem egyedül, azért ekkora zseni nem vagyok) pedzegetni, miszerint a teremtés és a megsemmisítés, az alkotás és a rombolás egymástól elválaszthatatlan, mint egy érem két oldala, sőt - egymás részei, mint a zigótának az apai és az anyai DNS. Ez a gondolat egyébként a taoizmusban, az ismert yin-yang-szimbólumban is megjelenik.
Sőt. Még Darwinnál is:
"Így a természetben folyó harcból, éhségből és halálból közvetlenül az elképzelhető legmagasztosabb eredmény: a magasabbrendű állatok létrejötte következik."
Na erre varrjunk gombot, kedves közönség!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése