Ez itt a nauthiz/nauđiR, az a kis vonalkával áthúzott hosszú vonal (talán áthúzott isa, a jég tagadása - vagy kiegészítése, hiszen a tél a szükség ideje?), aminek a nevéből felismerhetően a need és a Not/Neid (szükség, nélkülözés, kötelesség, hiány, vágy, eredetileg erő, erőszak; gót: nauþs) szavak lettek. Miért jutott ma eszembe? Talán az előremérő villanyóra miatt, amit múlt héten szereltek fel; talán azért, mert amikor a temető hátsó bejáratát kerestem séta közben, akkor kerülőútra kényszerített a terep; talán mert valaki üzent...
(Ha már etimologizálunk, az óangol niedfaru - szó szerint: kötelező/szükséges utazás - a halálra vonatkozó eufemizmus volt...Nos, azért ez is tükrözi a régiek egészségesebb halálfelfogását, szemben a maival, ami katasztrófának, szerencsétlenségnek fogja fel a halált, nem pedig az élet szükséges velejárójának...de erről már volt szó a blogon.)
Az elkövetkező hónap a nauđiR jegyében fog nálunk telni. Ugyanis pár extra kiadásunk adódott, amit az én vékonyka fizetésemből vagyunk kénytelenek rendezni, különben a fejünkre nőnek. Viszont ebben a rúnában már ott a remény, hiszen a második ættben a szükség és a téli jég (azaz nauđiR és isa) után rögtön jera áll, az év (year!) és az aratás jele, a betakarításé, a megtakarítások megtérüléséé. Anyám ezt nem érti meg - azt, hogy a nélkülözés az ára annak, hogy később jó dolgokhoz jussunk. Neki most azonnal kell a cigaretta, az édesség, meg minden - és szerinte én nem vagyok takarékos és gyakorlatias!
Viszont ő a kommunizmusban nőtt fel, a Második Világ szélső provinciájában ("legvidámabb barakkjában"), míg én visszanézek a vérem negyedrészén és a második anyanyelvemen keresztül sokkal régebbre. Mert az Idősebb Fuþark ma is érvényes, csak tudni kell olvasni, érteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése