Boldog volnék, aj, gond nem ülne szememben,
szép Libitinám ölelő karjai közt.
Ámde erényre születtem, s erre tanított
nagyapám is, erre a hős veterán.
(Remélem szabályos lett, elég régen próbálkoztam ezzel ahhoz, hogy bizonytalan legyek magamban. Elhatároztam, hogy hiába akarja a halálomat akár anyám, akár az áramszolgáltató, akármilyen magas rangú akárki, nem fogom megadni neki ezt az örömet, és magamnak is kizárólag akkor, ha úgy ítélem, hogy megérdemlem a pihenést, mert megdolgoztam érte.)
(Igen, megint Marcellus Mihályt és társait olvasom. :-P)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése