(A fenti idézet innét származik; tessék lájkolni a srácot, neki legalább stílusa van.)
A héten kétszer is belefutottam egy jelenségbe, ami "pontosvessző mozgalom"-ként aposztrofálja magát (ha ez nem lenne teljes képzavar, miután az aposztróf egy tök másik írásjel, de mindegy), és a mondanivalója nagyjából összefoglalható a standard "motivációs" nyálszövegek kvintesszenciájában, miszerint: "Szeresd önmagad, kivéve, ha ez arra indítana, hogy olyat tegyél, ami nekünk nem tetszik." Vagyis vérbeli, hamisítatlan öngyilkosság- és cutterellenes, és ennek eredményeképp antilibertariánus társaságról van szó, ami szokás szerint a "segítő" szándék álcája mögé bújik.
A helyzet iróniája, hogy az első, akinek ki próbáltam fejteni abbéli véleményemet, miszerint az egészet mélységesen alkotmányellenesnek tartom (mert az is, Kevorkian doktor úr kedvence, a híres "kilences" miatt: "Az alkotmányban felsorolt bizonyos jogokat nem lehet úgy értelmezni, hogy azok megvonják vagy korlátozzák a nép által élvezett más jogokat." Eszerint nem állhatja meg a helyét egy olyan jogi érvelés, hogy egy bizonyos jog valakit nem illet meg, mert az a jog az Alkotmányban nincs explicite megnevezve. Magyarul, az élethez való jog nem lehet kötelesség, mert a befejezéséhez való jog ezzel sérülne), és egyébként is, ugyan mit érdekli őt az, hogy ki hogyan rendelkezik saját maga felett - nos, mire az udvarias ellenérv első mondatának végére jutottam volna, letiltott. A másik emberpéldány végighallgatott ugyan, de kizárólag érzelmekre volt képes alapozni saját álláspontját, épkézláb érvek helyett, így nekem lett belőle elegem.
Ez egy elég "kényes" téma, így másra nem is számítottam, hogy őszinte legyek. De az elv a lényeg. Az (megint a linkelt bloggertársat idézem) "álszentség azon foka, amitől a leginkább toleráns, legkevésbé előítéletes cicavirág lelkű hippilány is üvöltve kenné fel a saját vérével a pentagrammát és a 666 sátáni paragrafust a frissen mázolt házfalra, hogy rögtön utána eljátssza a saját metál gyászindulóját egy kecskegitáron, mielőtt kivérezne". Sokan jönnek nekem pl. olyannal, hogy "ó, én elfogadom a másságot...de (és ide illessz be egy tetszőleges heteronormatív baromságot)". (Eleve mi az, hogy másság? Mihez képest lehet valaki más? Tudom, a Vasedényhez képest...) A cutterkedés miatt is beszóltak már, amire a standard válasz a következő: amíg nem téged váglak, addig nincs szükségem a jóváhagyásodra, ugyanis cselekvőképes felnőtt vagyok, bazdmeg.
Pont ez mutatja azt, hogy a legtöbb ember messze nem érett meg arra, hogy kodifikált szabályok nélkül bármiféle produktív működésre képes legyen. Sőt, még a valóban létező kodifikált szabályokat is figyelmen kívül hagyják, ha saját dédelgetett kis előítéleteik ütköznek azokkal. Én meg ehhez képest kölcsönös megegyezés alapján végrehajtott ölésről (consensual killing) álmodozom... *mélyet sóhajt* Hát igen. Az Idiocracy nem "csak egy film".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése