Morgás

Tegnap este kicsit bőgtem. Jólszituált vénfasz a tévében kibaszott felvilágosult fejjel megmondja, hogy egyszerűen csak vennem kéne egy vonatjegyet és lelépni. Mintha olyan kibaszott könnyű lenne a híd alatt élni, meg mintha nem számíthatnék arra, hogy amint lehet, utánam küldik a yardot. Kurva jól meg tudja mondani a tutit, bezzeg azt, hogy úgy mégis hova a tökömbe mehetnék, arról nem regélt semmit. (Persze dolgozom rajta, hogy legyen hova, de az messze nem olyan egyszerű, mint ahogy szakemberkém lefestette tegnap este. Egyszer már megpróbáltam elköltözni, annak se lett jó vége.) Azt mondjuk jól látja, hogy az ember a börtönből akar szabadulni, de én már elég korán felismertem, hogy a többi ember semmivel sem jobb anyámnál, maga a társadalom is egy kibaszott börtön, semmi több. Mindenhol vannak szabályok, és mindenhol szopni fogsz, ha nem tartod be őket, akkor is, ha nem tudsz róluk, vagy ha fizikailag fáj betartani őket. Heinlein szerint az erkölcsi érzék = kifinomult túlélési ösztön. Ha nem is pont úgy van igaza, ahogy ő gondolja (ugyanebben a részben ugyanis leszólja/kitekeri az alkotmányos alapértékeket és a gyerekbántalmazást dicséri, mint az "egészséges" társadalom legfőbb fenntartó erejét... gyanítom, hogy ha tényleg verték volna gyerekkorában, tartózkodna a hasonló szónoklatoktól, meg egyáltalán a tipikusan rá jellemző, bicskanyitogató ex cathedra nagyképűségtől - mellesleg pont Stan Ward-ra emlékeztet, akitől egyáltalán ismerem a könyveit; nem mondom, írónak jó, sőt kurvajó, de erre a vonására konkrétan allergiás vagyok), abban azért igaza van, hogy a mainstream társadalom "erkölcse" kizárólag a félelemre és az önérdekre épül - "hogy tudok minél biztonságosabban minél több profithoz jutni", kb. ennyiről van szó, meg a másként gondolkodás mély és hajlíthatatlan elítéléséről (ami viszont szinte minden kultúrára alapból jellemző, csak egyesek megtanultak valamelyest túllépni rajta, legalábbis látszólagosan - de erről majd később). Van egy rendőr ismerősöm, akivel szinte rutinszerűen összeveszünk a jó és rossz fogalmának kérdésein (eleve azt nem egyszerű lenyelnem, hogy egy rohadt erőszakszervezet tagja, per definitionem az elnyomás lelkes eszköze, és erre még büszke is! gondolhatjátok...), tegnap (vagyis ma hajnalban, mert itt a világ alfelén GMT+1 van, nem GMT-7) épp a közös megegyezésen alapuló gyilkosság kapcsán, ami nekem nettó egyenértékű a közös megegyezésen alapuló szexuális aktussal, mármint morális téren - vagyis, ha mindkét fél akarja, akkor senki harmadiknak semmi köze hozzá, és pont. Neki meg tipikus értelmetlen fenntartásai vannak, hogy csak akkor okés, ha beteg vagy, meg ilyenek... Most neki tudnék állni elmagyarázni, hogy mi ezzel a gond, de erről már annyiszor írtam, hogy belefáradtam, egyszerűen elegem van már a vitatkozásból. Nem vagyok politikus, csak egy egyszerű "honleány", aki nyitott szemmel mászkál, és néha azt kívánja, bárcsak be tudná csukni.

Társadalmi konvenciók, árgh.