A lány a párnája alól elővett egy üveg Yenissey Crystal Cleart, abban a reményben, hogy sikerül kiégetnie a torkából a fertőzést, illetve elűznie ujjaiból a hideg okozta Raynaud-jelenséget. Csak egy nyamvadt kétdekás volt, de most nem is a felejtés volt a cél. Egyszerűen gyűlölt beteg lenni. A gyengeség minden jelét utálta magán és másokon. Havonta egyszer persze ennek lelki válság lett a következménye, ami miatt már hysterectomiáról ábrándozott, amire persze akkor se lett volna pénze, ha egyáltalán legális lett volna az ilyesfajta elektív beavatkozás Magyarországon.
Merthogy a fűtetlen családi ház, ahol lakott, és ahol megfázott, Magyarországon állt, ami már önmagában sokmindent megmagyarázott. Például azt, hogy a vodka miért élt népi gyógymódként, afféle lelki és testi bajokra egyaránt hatásos panaceaként a tudatában. No meg azt, hogy miért volt hideg a lakótérben, és hogy ő mit keresett a zöldségen árufeltöltőként a bölcsészdiplomájával ahelyett, hogy mondjuk az UCLA-n tanársegédkedett volna. De ezt nem bánta. Sok dolgot fontosnak tartott az életben, de a pénzkeresés módját, illetve magát a pénzt, csak úgy önmagáért, nem. Eszközt látott benne, a mindennapi létfenntartáshoz szükséges dolgok - étel, vodka, internet - és a régmúlt korokból származó "kacatok" megszerzésének eszközét. Másra nem volt szüksége, legalábbis olyanra nem, amit pénzért megvehetett volna.
A Raynaud oldódni kezdett, a reperfúzió nyomán vörösödő kezek lüktettek. Kiment a verandára, ahol a napsütésben pár fokkal melegebb volt. Nézte az almafára felkapaszkodó macskát. A fekete bunda bársonyként csillogott, ahogy a ragadozó akrobatikus könnyedséggel ugrált ágról ágra.
Hirtelen feltámadt a veszett januári szél, elfújta az idilli hangulatot. Egy száradó nadrágszár arculcsapta a lányt, aki erre visszament a házba. Nem találta a helyét; legszívesebben felüvöltött volna, ahogy megkínzott hangszálaitól telik. Egy lázcsillapítóval felhajtotta a maradékot. Kellemes melegség járta át, mégis bosszús volt - talán saját magára, de leginkább senkire és mindenkire, úgy általánosságban. A női léttel kikerülhetetlenül velejáró önmegvetés birokra kelt benne a művész nárcizmusával, afféle Szkülla és Kharübdisz párosként kergetve az értelmet a dinamikus egyensúly kutyaszorítójába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése