Arra kellett ébrednem, hogy anyám valahova elkevert 4000 forintot, és eldöntötte magában, hogy elloptam, ezért alsógatyát kellett mosnom. (Persze nem én loptam el, fogalmam sincs, hol van, de ez amúgy lényegtelen.)
Aztán olyan öt perccel ezelőtt véletlenül elolvastam egy versnek titulált nyavalygást egy "bi" lánytól, aki kétségbeesetten igyekszik meggyőzni magát, hogy nem meleg, és hogy mennyire sajnálja, hogy nem tud megfelelni az anyjának.
Hát tudod...egy ilyennek ne is próbálj megfelelni. Úgysem fogsz tudni. Minden, mindig a te hibád lesz.És nem azért, mert tényleg a tied, hanem mert az ő világában a te funkciód az, hogy hibáztatni lehessen. Mindent arra akar visszavezetni, hogy egyszer, évekkel ezelőtt, hozott egy rossz döntést, és ennek eredményeként létrejöttél. Így sokkal könnyebb elfogadnia a saját hibáit, mintha nem lenne kire kivetítenie őket.
Az anyaságot mindeddig félreértelmeztük, társadalmi szinten. Úgy hittük, hogy önzetlen szereteten alapul, pedig pontosan az ellenkezőjén. Inkább a bűnbak koncepcióval rokonítható - az a megfelelésvágy pedig, amit az ennek kitett utód érez, hasonlít az emberrablás áldozatában kialakuló szeretethez a jól ismert Stockholm-szindrómában.
Most már nem is félek annyira attól, hogy délután egy idegen környezetben kell dolgoznom. Ennél csak jobb lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése