YOLO

Ha jobban belegondolunk, az új idegesítő trendi kifejezés, a YOLO (=you only live once, vagyis: egyszer élünk) maga a tökéletes igazság. Ugyanakkor, mint minden nagy igazság, jó kövér tautológia is. Tényleg egyszer élünk. Na és akkor mi van?

Akik állandóan használják a YOLO-t mint kifejezést, vajon tudatában vannak, mit jelent? Úgy értem, nyilván tudják, hogy felszínesen miről van szó, de tényleg megértik? Két okom van arra, hogy ebben kételkedjem: 1) a tipikus viselkedésük - majdnem azt írtam, hogy a koruk, de láttam ötvenéves meglett férfit hasonlóan viselkedni -, ami nagyfokú felelőtlenséget mutat; 2) az, hogy ha valaki felfogja, mit jelent ez a mondat, többet nem nagyon fogja emlegetni. Ugyanis az egyén szempontjából ez gyakorlatilag bármit jelenthet, és annak az ellenkezőjét is. Nem lehet életfilozófiát, életstílust, meg hasonlókat építeni rá. Jelentheti azt is - és sokan úgy gondolják, hogy csak ezt jelentheti -, hogy annyira rövid és jelentéktelen az egyéni élet, hogy fölösleges bármilyen nagyobb célt kitűzni, a "boldogság" a legfontosabb, tehát: légy önző, használj drogokat, használd ki az embereket, keress minél több pénzt minél kevesebb munkával, és "élvezd az életet" anélkül, hogy azon aggódnál, kiérdemelted-e.

Na ez az, ami nekem nem működik. És egyre többen jönnek rá, hogy nekik se. Nyilván az ilyeneket a többségi társadalom igyekszik visszaterelni a "helyes" útra - erre van a pszichoterápia, az "igazságszolgáltatás" (az is megérne egy misét/posztot, hogy miért idézőjeleztem be), meg még sok más, kifinomultabb dolog. De ez most mindegy. Van a YOLO-nak egy produktívabb, kicsit régebbi verziója, a Verses Edda Hávamál (A Fenséges beszéde) című részének 76-77. verse, ami (a hivatalos magyar fordításban) így hangzik: "Jószág veszendő, jóbarát veszendő, jómagad is veszendő vagy; de a jó hír és név, ha kivívtad egyszer, el nem vész, jussod örökre. Jószág veszendő, jóbarát veszendő, jómagad is veszendő vagy. Valami nem veszendő: a veszett hírnév, halálod után is vár." Ez persze még egy egészséges társadalomban íródott, amikor a hírnév nem "celebeket" illetett meg, hanem erős harcosokat, bölcs vezetőket, tehetséges költőket és hasonlókat. Amikor még nem az volt a fokmérő, hogy hogy tudsz színészkedni, hogy nézel ki, mennyi pénzed van, és mennyi ruha nincs rajtad a fényképeken, hanem tényleg le kellett rakni valamit az asztalra, ha mást nem, az ellenségeid fejét. Ma talán a lelkiismeret (már akinek van) vehetné át a hírnév helyét (amit viszont felfoghatunk kollektív lelkiismeretként is, bizonyos értelemben). Az a fajta erkölcsi tartás, ami nem engedi tétlenül nézni például a kulturális hanyatlást és a néped lassú, vértelen meghódítását. Igen, Anders kivívta a nagy többség ellenszenvét, azokét is, akiket meg akart védeni, meg a "világ" közvéleményéét is, bizonyos politikai köröket kivéve. Viszont a lelkiismeretével összhangban cselekedett annak ellenére, hogy tudta, mi lesz belőle. És annyit legalábbis elért, hogy felfigyeltünk azokra a problémákra, amik őt is cselekvésre késztették. Azt meg meglátjuk, milyen hosszú távú hatásai lesznek az egésznek, egyelőre történelmi szempontból nem telt el elég idő ahhoz, hogy biztosat lehessen mondani. (Norvégia egyébként szereti a javát akarókat megbüntetni, ld. Quisling. De erről majd talán később.)

Persze adódik a kérdés, hogy mi "haszna" az ember hírnevének, eredményeinek, vagy akármijének, ha a saját szempontjából annyit ér el, hogy meghalt vagy börtönbe kerül. Ilyenkor mindig Lavoisier jut eszembe, aki megkérdezte, "Mi haszna egy csecsemőnek?" Hát, csecsemőként nem sok. Etetni kell, gondozni kell, abszolút semmit nem tud csinálni - viszont ez az ára annak, hogy később igenis kompetens felnőtt legyen belőle. Az első földművelő társadalmak kitalálták a "késleltetett jutalom" gyakorlatát; azóta mintha ezt elfelejtettük volna. Az áldozat nem a pillanatnyi, személyes haszonról szól, hanem például arról, hogy a gyerekeinknek jobb lehetőségeik legyenek - akár a személyes boldogságra, akár a tágabb értelemben vett kiteljesedésre. Igen, egyszer élünk. De nem csak mi vagyunk a világon.