Idegenszív

Azt ígértem, nem leszek se panaszláda, se közéleti blogger, úgyhogy most következzen egy személyes poszt, közvetlen a feministáskodás után :)

Voltatok már úgy, hogy egy dal nem azért ríkatott meg, mert szomorú, vagy mert örömmel tölt el, hanem mert egyszerűen igaz, és valami olyan mély dolgot érint meg bennetek, ami a hétköznapok felszínességében rejtve marad? Talán túlzás ilyet állítani egy "egyszerű" country számról, de az All I Can Do Is Write About It pontosan ezt tette velem ma reggel. Nem vagyok istenhívő ugyan, de Skynyrdnek még ezt is megbocsátottam. Miután ez a blog azoknak a barátaimnak is szól, akik nem tudnak úgy angolul, mint én, itt van egy inkább értelmet visszaadó, műfordításnak nem nevezhető fordítás tőlem:

Nos, ez az én életem elvitt engem már mindenhová
Nincs olyan hely, ahol ne jártam volna
De mintha mégis igaz lenne a régi mondás:
Mindenhol jó, de legjobb otthon.
Láttál már nőstény alligátort, ahogy óvja a kicsinyeit?
Vagy szabadon úszó halat a folyóban?
Láttad már a karolinai dombok szépségét
vagy az édes füvet Tennessee-ben?
Uram, én nem tudok semmit megváltoztatni
Csak írni tudok minderről egy dalt
Látom, ahogy a beton lassan terjed
Uram, végy magadhoz az enyéimmel együtt, mielőtt ideér.
Szereted nézni a hegyi patak folyását?
Szereted figyelni, ahogy egy gyerek a kutyájával játszik?
Megálltál már elgondolkodni, mondjuk, a levegőn, amit lélegzel?
Akkor ez a dal neked is szól
Uram, én nem tudok semmit megváltoztatni
Csak írni tudok minderről egy dalt
Látom, ahogy a beton lassan terjed
Uram, végy magadhoz az enyéimmel együtt, mielőtt ideér.
Nem akarom szidni a nagyvárosokat
De elegem van abból, amit rólunk mondanak
Elvihetsz egy fiút a Dixielandből
De a jó öreg Dixie-t nem tudod kiszedni belőle
Uram, én nem tudok semmit megváltoztatni
Csak írni tudok minderről egy dalt
Látom, ahogy a beton lassan terjed
Uram, végy magadhoz az enyéimmel együtt, mielőtt ideér.
Látom, ahogy a beton lassan terjed
Uram, végy magadhoz az enyéimmel együtt, mielőtt ideér.

Egyszerű, mint egy raklap, inkább a szíveddel érzed, mint az agyaddal érted, hogy mond valamit, és hogy mit. Ez a jó a "vidéki" zenében - és életmódban. Ha legközelebb "leparasztoznál" valakit, gondolj bele, mit is mondasz tulajdonképpen. Semmi szégyen nincs abban, ha valaki földhöz közeli életet él, vagy az ősei így tettek. Lehet, hogy műveltség, "okosság" tekintetében messze elmarad mögötted, de bölcsebb attól még lehet. (Nem véletlen van a D&D szerepjátékban is külön tulajdonságérték egy karakter intelligenciájára és bölcsességére megadva. ;))

Egyébként nagyon furcsa, de egy csomó mindenben megfelelek annak a bizonyos (sztereo)tipikus déli képnek. Itthon ebből akad néhány hülye pillanat, pl. nem túl bevett dolog, hogy egy lány fegyverbuzi legyen, fát vágjon, vagy kocsmai verekedésbe bonyolódjon (oké, húszéves korom óta nem történt ilyen, de azért képes lennék rá :D). Még "favágós" kockás flanelingem is van, a kedvenc piám meg naná, hogy a Southern Comfort. Az egész életérzés valahogy "bejön". Nyilván van miért melóznom, gyűjteni a pénzt - ha már egyszer így alakult, testközelből is megtapasztalnám, milyen odaát. Tisztában vagyok vele, hogy irdatlan pénzbe fog kerülni, az adminisztrációs "ááááááá!!!" érzésről nem is beszélve, de a motiváció megvan.